Retro Rovat - 1988 Lopott pontok - Salak Világbajnokság

A salakmotoros egyéni vb legjelentősebb hazai eseménye, az úgynevezett kontinentális középdöntő Miskolcon már önmagában azzal a testes sikerrel indult, hogy a korábbi, ide vezető versenyek során 6 magyar versenyző harcolta ki rajtjogát.

Az NSZK-beli Nordenből Hajdú Zoltán, Kócsó Antal, Újhelyi Sándor váltott belépőt a miskolci versenyre, míg Rovnóból (Szovjetunió) Tihanyi Sándor, Adorján Zoltán és Balogh János érte el a miskolci csatlakozást, került a 16-os táblára.

Már pusztán a nagy számok törvénye alapján is gyanítható volt, hogy ennyi hazai versenyzőből biztos továbbjutónk lesz az augusztus 6-i lesznói (Lengyelország) Európa-döntőbe. A kérdés csupán az maradt, hogy ki lesz vagy kik lesznek azok a szerencsések, jobban mondva, inkább ügyesek, akik ezen a szakmailag már jegyzett Európa-finálén felléphetnek. A megkérdezett magyar versenyzők jobbára mértéktartóan nyilatkoztak.

A kétszeres Európa-döntős (1985, 1987), 25 éves Tihanyi Sándor, aki Rovnóból az 5. helyen jutott Miskolcra, a következőket mondta: - Hogy milyen a motorom? Azt majd a verseny végén mondom meg. A kettő közül az egyik új, a másikban már 10 verseny van, és én ebben a használtban jobban bízom. Általában nyolc-versenyenként újítjuk fel a gépeket, most azonban nem engedtem, hogy hozzányúljanak, mert ebben bízom. Az esélyeimről nem nyilatkozom. Még sohasem éreztem, hogy biztosan továbbjutok, és ezzel most sem vagyok másképpen. Őszintén mondva, még az utolsó továbbjutó hellyel, a nyolcadikkal is meg lennék elégedve. A miskolci pálya nem különösebben fekszik nekem. Szereztem már egy pár komoly sérülést itt, és ez megmarad a versenyzőben. A nyugatnémet Gerd Risst találom a legesélyesebbnek. Tavaly az Európa-döntő első helyéről lett döntős, és ott 6. lett. Az olasz Salvatellinek a GM-je olyan jó, hogy nem tudja megülni. Olasz körökből viszont azt hallottuk, hogy ha jó helyen van, könnyen hibázik.

A 28 éves Hajdú Zoltán Nordenből az 5. helyről jött Miskolcra, ami most már neki saját pályának számít, miután Debrecenből az idén ide igazolt át. ő így nyilatkozott: - Kicsit ingadozó a formám, de az átigazolás kifejezetten jót tett nekem. Miskolcon, a családi életemmel - ami most rendbejött - keveset foglalkoznak. Csak mint motorversenyzőt ismernek. Most végre olyan technika van alattam, amilyenre szükségem van. Úgy érzem itt 12-13 ember képes a továbbjutásra, jóslatokba azonban nem bocsátkozom. Engem mindenesetre nyom a felelősség, most bizonyítanom kell, ezt várják tőlem.
Adorján Zoltán annak idején történelmet csinált azzal, hogy mint első magyar, 1985-ben bejutott a bradfordi döntőbe. Most lehet azt mondani, hogy csúcsformában érte ez a verseny. Nemzetközi versenyt nyert a Szovjetunióban, és Rovnóból Kasper mögött a második helyével jutott ide. A páros vb-n Wienerneustadtban pedig Kócsóval a 3. helyen jutott döntőbe. Meghívásos versenyeit rendre megnyerte, ő olasz GM motorral versenyez, mert ezzel elégedett, a megbízhatóságát viszont nem dicséri. Kilátásairól a következőket mondta: - Nem vagyok sem rossz, sem kirobbanó formában. Risst és Kócsót meg Schneiderwindet látom biztos továbbjutónak.

Hosszú évek után, de jó volt ismét a depóban látni Sziráczki Istvánt, a Borsodi Volán korábbi legendás hírű zászlóshajóját, az AM korábbi Fair Play-díjasát. Őt is megkérdeztük az esélyekről: - A hat versenyző közül én négynek a továbbjutására számítok. Adorján, Kócsó és Újhelyi mellett bármelyik továbbjutó lehet.

Persze hat magyar versenyzővel a keresztülverések elkerülésére és a maximális hazai továbbjutás érdekében még a magyar versenyzők között is stratégiát kell kidolgozni, és ezt helyünkben nyilván bármelyik más nemzet megtette volna. Nádasai János, a MAMSZ főtitkára, aki korábban éppen a salakbizottságot vezette, ki is dolgozta a miskolci hadműveletet. - Az első három futamban mindenki menjen, ahogy tud -mondta -, a többit majd később döntjük el. Sajnos a verseny előtt éppen az egyik legnagyobb esélyest, Kócsó Antalt nem kicsit lehetett megszólaltatni, mert egy váratlan, krimibe illő történet kizökkentette normális kerékvágásából. Az történt ugyanis, hogy a verseny előtti éjjelen feltörték a buszát, ellopták a Godden versenymotorját, tartalékmotorjáról pedig levágták a karburátort, alig hagytak valamit a buszban.

A verseny ideális salakidőben, abszolút telt ház előtt indult. Az első futamban azonnal három magyar, Adorján, Tihanyi és Kócsó találkozott a csehszlovák 'Schneiderwinddel. Szerencsére a felsorolás szerint alakult a futam, és Schneiderwind motorhibával kiállt. Mire az első két futamán már mindenki túl volt, a lista egészen kedvező képet mutatott. A két hatpontos, Riss és a csehszlovák Kasper uralta a mezőnyt, és mivel öt-pontos nem volt, Tihanyi, Adorján, Kócsó, Balogh négy ponttal biztos esélyesként várta a folytatást, és a hárompontos Hajdú helyzete sem volt reménytelen, csupán Újhelyi lehetőségei bicsaklottak meg egyetlen pontjával.

A folytatásra Tihanyi rákapcsolt két futamgyőzelemmel, és Adorján szintén két futamgyőzelmet könyvelhetett volna, ha a biztos vezető helyen nem szakadt volna el a lánca a 15. futamban. A 13. futamban egyébként egy kis műhiba is becsúszott, mert ha Tihanyi itt elengedte volna a mögötte futó Hajdút, „magával vihette volna" Lesznóba. A végjátszma, az utolsó kör előtt annyi már biztos volt, hogy Tihanyi, és a szedett-vedett motoron is kimagasló formát mutató Kócsó, aki egy harmadik és három első hellyel büszkélkedhetett, biztos továbbjutó. A láncszakadástól elcsúfított pontképpel Adorjánnak 7 pontjához még minimum egy második hely hiányzott, és Balogh Jánosnak szintén hét pontjához szintén két pont kellett. Újhelyi az eddig gyűjtött négy pontjával (volt egy motorhibája a rajtnál) minden lehetőségét elvesztette. Hajdú öt pontjához pedig, mint később kiderült, a futamgyőzelméből beérkező három pont csak a lesznói tartalékot jelentő 9. helyre volt elegendő. Tihanyi az utolsó futamában még gyűjtött két pontot, Adorján pedig az utolsó tamában Hajdúnak is ad egyet, így ebben a futamba 2. helyen végzett, de mind azért csinálhatta meg, mert elég volt neki a továbbjutáshoz. Balogh János az utolsó futamában biztos győzelemmel iratkozott fel az Európa-bajnoki döntősök közé.

Végül tehát négy magyar jutott az Európa-döntőbe. Ilyen bravúrra utoljára csak 1985-ben került sor. Akkor ugyan Nordenből csak Adorján jutott el a bradfordi döntőbe, reméljük, most Lesznóban nagyobb sikert ér el a magyar négyes.

 szöveg: Surányi Péter

Végeredmény:
1. Gerd Riss D 15 pont
2. Tihanyi Sándor H 12 pont
3. Kócsó Antal H 12 pont

--------
4. A. Kasper CS 10 pont
5. P. Salvatelli I 10 pont
6. Balogh J. H 10 pont
7. J. Schneiderwind CS 9 pont
8. Adorján Z. H 9 pont

----
9. Hajdú Z. H 8 pont
10. Újhelyi S. H 5 pont
11. H. Schatzer A 5 pont
12. F. Zaharov SU 5 pont
13. I. Markov SU 5 pont
14. P. Vandirek CS 2
15. H. Faltermaier D 1 pont
16. Ny. Manev BG 1 pont.