Elhunyt Daragó István

Daragó István  †

Fájdalommal tudatjuk, hogy tegnap este, hosszan tartó beteség után elhunyt Daragó István, a MAMS tiszteletbeli tagja, korábbi elnökségi tag, a FIM Europe salak bizottságának alelnöke, volt FIM salak bizottsági tag.

Őszinte részvétünket kívánjuk István családjának

Emlékezzünk vissza  egy rövid riport erejéig amit még 2011-ben készítettünk vele.

Riport 2011 Daragó Istvánnal.
Az alábbiakban olvashatják vezetőbíráskodása állomásait:
"1984-ben tettem sportbírói vizsgát. Az első években beosztott sportbíróként végigmentem a különböző posztokon, voltam kanyarbíró, depóbíró, időmérő, stb.

1989-ben lettem a hazai vezetőbírói keret tagja. 1989 májusában debütáltam Nyíregyházán egy OB II versenyen. Abban az időben jelentősen több verseny volt itthon, volt lehetőség gyakorlatot szerezni a bíráskodásban. Már a következő évben jelentős feladatot kaptam, én vezettem a Debrecen város Nagydíjáért kiírt versenyt augusztus 20.-án, amin igazi sztárparádé volt és amit a legendás versenyző, Hans Nielsen nyert meg. Én vezettem Szegeden, a Napos úti pályán az utolsó nemzetközi versenyt – bár akkor még nem tudtam, hogy az lesz ott az utolsó…

1994-ben vezettem az első FIM versenyemet Lengyelországban, Pilában. Az volt az első VB verseny abban a stadionban, ami azelőtt nem sokkal készült el, a város lakossága gyakorlatilag társadalmi munkában építette fel. Talán érdekesség, hogy azon a versenyen szerepelt először FIM versenyen a pályatartalékból főversenyzővé előlépve az akkor 18 éves Rafal Dobrucki, aki szintén a közelmúltban fejezte be versenyzői pályafutását.
23 szezonon keresztül voltam vezetőbíró, azon belül 18 szezonon át VB- és EB versenyeken tevékenykedtem. FIM bíróként mindent vezettem, amit egyáltalán egy vezetőbíró vezethet. Minden versenyágban (salakmotor, hosszúpálya, fűpálya, jégmotor, oldalkocsis, 1000 ccm oldalkocsis, short track, flat track) működtem. Vezettem VB döntőket, GP-ket, EB döntőket. Szerénytelenség nélkül elmondhatom, hogy mindent elértem, amit a bíráskodásban el lehet érni.

Minden versenyágban szerettem működni. Mindegyiknél van valami, amiben más, mint a többi, ami megfogja az embert. A jégmotor azonban nálam egy kicsit kiemelkedik a többi közül. Úgy gondolom, a jégmotor az összes motorsportok királynője. Úgy gondolom, aki látott már olyat élőben, megérti a véleményemet.
A versenyzőkkel mindig sikerült jó együttműködést kialakítani, lett légyen szó kevésbé gyakorlott juniorokról, vagy dörzsölt profikról. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy időnként valaki nem húzta az orrát, de a következő versenyen mindig tiszta lappal indultunk.

Az, hogy a vezetőbírói pályafutásomat lezártam, nem jelenti azt, hogy el kívánok szakadni a sportágtól. A mostani döntésemnek is az a közvetlen oka, hogy tagja vagyok a FIM Pályaverseny Bizottságnak (CCP), amelynek igazgatója, Roy Otto úr jelezte felém, hogy bár a FIM vezetőbírói felső korhatár eléréséig még 3 szezonom lehetne, a jövőben zsüri elnökként van rám nagyobb szüksége. Ha úgy tetszik, előrelépek. A jövőben VB versenyek zsüri elnökeként fogok működni, illetve előreláthatólag a CCP-ben más feladatok is várnak majd rám. Ugyanez a helyzet az UEM-ben, ahol a Pályaverseny Bizottság alelnöke vagyok. EB versenyeken leszek zsüri elnök, illetve a bizottsági munkában is konkrét feladatköröm van. Továbbra is tagja vagyok a MAMS elnökségének. A dolgok állása szerint a miskolci pályán is valószínűleg igény lesz arra, hogy versenyigazgatóként segítsem még egy ideig a helyi versenyrendezési elképzelések megvalósítását. Szóval, van mit tennem a motorsportban. Emellett természetesen továbbra is kész vagyok lehetőségeimen belül segíteni az itthoni salakmotorsport minden résztvevőjének, akinek arra szüksége van és aki azt kéri tőlem.

A versenyvezetést az idei utolsó bajnoki versenyen Debrecenben befejeztem. A technika ördöge gondoskodott róla, hogy ez a verseny se legyen átlagos. Azt gondolom azonban, hogy nagyon jól együttműködtünk a versenyzőkkel, a sportbíró kollégákkal, a rendezővel és megoldottuk a problémát. Szimbolikusnak is vehetjük, hogy egy ilyen versennyel zárult a vezetőbírói pályafutásom. Annak során ugyanis végig azt tekintettem a legfontosabbnak, hogy a versenyzőkkel és a mindenkori helyi stábbal jól együttműködve szabályok szerinti, jó versenyeket csináljunk, megoldjuk a helyzeteket.

Az alkalmat megragadva ezúton köszönöm meg nevek konkrét említése nélkül mindazok támogatását és együttműködését, akik hozzájárultak, hogy vezetőbírói pályafutásomat elkezdjem, azt eredményesen végigvigyem és jó szívvel, szép emlékekkel lezárhassam. A közönségnek pedig köszönöm, hogy – a természetszerűen néha hallható kritikai megnyilvánulások által el nem nyomottan is érezhető módon – elismerte a vezetőbírói tevékenységemet.