Salakmotor Magyarországon a múlt tükrében 2. rész

 Tóth András tovább folytatta múltidéző írását, mely immáron a 80-as éveket boncolgatja. Az írást az alábbiakban olvashatják: 

"A 70-s évek végén, a megnövekedett versenyzői létszám, a megélénkült salakmotoros élet, nemzetközi szinten is, meghozta gyümölcsét, és az eredményekben is hamar megmutatkozott.

 A "Drúzsba Kupában" ( a szocialista országok junior versenyzőinek kiírt páros versenye, valamennyi résztvevő ország egy-egy városában.) egyreinkább főszerepet játszottunk.

Aztán a junior világversenyeken is képviseltettük magunkat, 1980 és 90 között,  majdnem  minden évben ott voltunk a döntőben. Hajdú, Adorján, Petrikovics, Tihanyi, Kovács András, Gyepes, Nagy Robi, Böszörményi, mind összemérhették a tudásukat, a korosztályos világ elittel. A legjobb eredményt Petrikovics érte el 1984- ben az 5. helyével.

 Az ifjúsági sikerek, néhány év eltolódással már a felnőtt világ eseményeken is megmutatkoztak. Adorján  1985-ben elért Európa-döntős 3. helye, majd a világbajnoki finálé, ahol addig még nem járt soha honfitársunk, jelezte, hogy komolyan számolni kell a magyar motorosokkal.

Ennek eredményeként hazánk is egyre több nemzetközi kvalifikációs versenyt rendezhetett, és a meghívásos viadalokra is sikerült egyre nagyobb sztárokat vendégül látni.

1980- ban Szeged adott helyszínt a Junior EB középdöntőjének, ami csak nevében volt EB, hogy megkülönböztessék a felnőtt VB-től. A szenzációt a két amerikai srác részvétele jelentette: Dennis Sigalos és Shawn Moran, óriási fölénnyel  nyerték meg a versenyt, olyan stílusban motorozva, amit eddig hazai pályán még nem láttunk. Aztán még ez év augusztusában Miskolcon járt a salakmotorozás "pápája" Ivan Mauger. Őt látni élőben felejthetetlen élmény volt. Egész más nyomvonalat motorozott, mint amit mi ideális ívnek gondoltunk addig. A nézőtéren az egyik "szakértő" meg is állapította, hogy: "ez még azt sem tudja, hogy hol kell itt menni! Na majd az utolsó futamban a 3 magyar megmutatja neki!"  Hát! Nagyon nem így történt. Pedig olyanokkal állt a start szalaghoz, mint Sziráczki Pista, aki szerintem akkoriban volt a pályafutása csúcsán (Bajnoki cím egyéniben, párosban és csapatban. Európa- döntő részvétel) Szőke János, a Népkerti ovál akkori pályacsúcs tartója Jakab János, akit Mészáros Laci (Meszes) csak úgy szokott aposztrofálni, hogy a legszebb stílusban motorozó magyar. Mauger elrajtolt, és már az első kanyarhoz egy motor előnnyel érkezett, amit könnyed motorozással a leintésig meg is tartott.

Itthon, 1982 -ben megtörtént a trónfosztás. Az addig éveken át tartó borsodi győzelmi sorozat véget ért. Helyüket a Debreceniek vették át, a Hajdú, Adorján, Oreskó, Támcsu, Baksán, Nagy Csaba, Juhász Laci, Bráner Pisti, Tihanyi, Bódi Laci alkotta  csapat a dominanciáját hosszú időre meg is tartotta.

Egymást érték a nagyobbnál -nagyobb  sikerek. Már nagyon fel sem kaptuk a fejünket, ha egy -egy nemzetközi meghívásos versenyt magyar motoros nyert meg: Hajdú, Tihanyi, Bódi, Petrikovics, Papp Zsolti, Kócsó, Hell, Nagy Robi, sorra zsebelték be a díjakat, és persze az "öregek" is "villantottak még ,Sziráczki, Oreskó, Mészáros, Szőke jelezték, hogy még mindig nem lehet leírni őket! A nagyszerű eredményekre természetesen felfigyelt a hazai sajtó is. Az országos bajnoki fordulókról rendszeresen tudósítottak a megyei lapok, és a Népsport, a nemzetközi versenyekre nagyobb terjedelmet biztosítva. Volt tv közvetítés, néhány jelesebb eseményről, és állami kitüntetésben részesítették pl. Sziráczki Istvánt, az időközben mesteredzővé előlépett Perényi Pált, az év ifjúsági sportolója lett Adorján Zoli..

De ez az "aranykorszak" Nem csak nagyszerű versenyzőket, edzőket nevelt ki, de technikai sportról lévén szó, kiváló szerelőket is.

Mivel én Debrecenben motoroztam, leginkább az itteni szerelőket ismertem: Vallyon Istvánt és Kun Levit, de nagy mágus hírében állt a nyíregyházi Szabó Pista is, minden csapatnak megvolt a maga vezető szerelője. Az ő munkájuk azért számított varázslatnak, mert ebben az időben, még egy utcai motorhoz sem volt egyszerű  alkatrész beszerezni, nem hogy egy verseny géphez.

Itt egy kis történettel had emlékezzek meg a néhai Vallyon Istvánról:

Pista elég hűvös, távolságtartó, mondhatni mogorva volt a kezdőkkel. Már az is kiváltságot jelentett, ha valakit a nevén szólított. Hosszú hónapok teltek el, mire eltűrte a jelenlétemet, miközben dolgozott, ahhoz pedig, hogy kérdezhessek is, újabb 1 hónapra volt szükség.

Aztán egy alkalommal beszédesebb kedvében találtam:
- Nincs ám itt semmi nagy titok - kezdte a mondandóját.  Minden versenyzőnek más-más beállítás fekszik, és mivel én is motoroztam, erre elég jól rászoktam érezni. - rántotta le a leplet a mester.

- Na, és kinek milyen?

-Zolinak (Adorján) inkább nyúlós, haladós motor kell, Cigány (ahogy Hajdút nevezte) meg a pörgősebbet szereti, és az áttétellel variál.

- És nekem? -kérdeztem, megragadva az alkalmat.

- Na azt a típust még nem gyártották le - nevette el magát, majd így folytatta: Menjél a büfébe, hozzál egy sört, de ne zöld üvegest, aztán elmondom...

Ezidőtájt jelent meg a debreceni depóban egy gokartos fiatalember, aki előbb a motorozással próbálkozott, de a majd 2 méteres magassága, nem igazán volt ideális ehhez a sporthoz, viszont az már ekkor látszott, hogy a motorszerelésben igen jártas. Ő volt Baráth Lajos Luigi. Segítőként gyakran elkísérte a versenyekre Adorjánt és Tihanyit, így került kapcsolatba a neves nyugati szerelőkkel is, és leste el a tuningolás fortéjait, aminek köszönhetően, később bekerült a világbajnok Niki Pedersen szerelő csapatába is.

De mielőtt az a vád érne, hogy erről az időszakról túlságosan idilli képet festek, el kell, hogy mondjam, hogy azért problémák akkor is jelentkeztek bőven.

Már akkor is vita volt a csapatok között, hogy a FIM versenyeket kik kapják. Az új motorok beszerzése központilag történt, és a szakágvezetés osztotta el a klubbok között, ami aztán nem egyszer veszekedésbe torkollott. A külföldi utaknál is voltak gondok. Előfordult, hogy a versenyzőket, a szerelő és a gk. vezető helyett, két a srácok által ismeretlen "párt mókus" kísérte el.

folyt. köv.