Boldog születésnapot Pista!

Középen Berki István (fotó magánarchívum) 

Augusztus 15-én ünnepelte 70. születésnapját a mindenki által jól ismert, egykori versenyzőből bíróvá avanzsált Berki István.

Ennek okán kérdeztük Pistát a múltról és a jelenről:

Hogy találtál rá erre a sportágra?

Ez csodálatos élmény volt, a nagybátyám Sós Berci bácsi a Talajjavítónál dolgozott és kis Pásztorral és Vörös Lajossal nagyon jóban volt, ő csinált nekik motor-alkatrészeket. A nagybátyámék csapatostól jártak a versenyekre és 1960-ban már kivitt a Nagyerdőre és ott néztük a versenyt, de nemsokára már csatlakoztunk a motorbetoló csapatba. Takarítottuk a motorokat. Az az őszinte igazság, hogy akik szívvel-lélekkel szerették ezt a sportot, azok mind így kezdték. Nem úgy kezdtük, hogy egyből alánk tolták a nagyvérű gépeket, hanem még soha nem felejtem el, Mészáros Miklós motorjával tréningeztem, az ő bőrruhájába, úgy libegtem benne az akkori kis 50 kilómmal, mint egy gyerek egy felnőtt ruhába. Ekkor 15 éves voltam, addig nem lehetett ráülni, 15 év alatt. Mindig mikor lementek az edzések a nagyoknak, akkor körbe motorozgattunk, hol Mészáros Miki, hol Radácsi gépével mentünk. Én akkoriban kis Pásztornak voltam a "főcsicskása", de Radácsinak is sokat segítettem. El kell, hogy mondjam, abban az időben mindenki a salakmotoros közegben és ez vonatkozik az ország bármelyik klubjára, mindenki szerette, kedvelte a másikat, nem harcba mentek, hogy most én ezt ütöm ki, te azt, itt összetartás, összefogás volt.

Mikor kezdtél versenyezni?

1970-ben indultam versenyen, ami az elején már eldőlt, mert rögtön az elején az Állatkert felőli kanyarban kirepültem a palánkon. Ekkor már kialakulóban volt az új egyesület a Debreceni Volán, pontosabban még akkor csak Előre Volán SC-ként szerepeltünk. Elkerültem 1971-be katonának, Miskolcra kerültem, ott gyorsan összeszedtem egy csigolyatörést egy versenyen. Utána jött Debrecenben 1973-ban egy edzőtáborozás a románokkal, akkor  nyílt bokatörést szenvedtem. Ekkor én úgy döntöttem, hogy a motorozást befejezem, de előtte már én a 60-as években felvezetőbíróként szerepeltem, de ezt nem igazán szerettem, jobban szerettem a kanyarban lenni. A Nagyerdei Stadionban kezdtem 1965-ben beállni kanyarbírónak egy május 1-jei versenyen. Ekkor még nem volt kötelező a bírói vizsga, majd csak 1967-től. Ettől fogva már hivatalosan is sportbíró voltam. Bíráskodtam Miskolcon, Szegeden, Nyíregyházán, nagyon sok pályán, nemcsak Debrecenben.

Tudom, hogy nagyon sok egykori versenyzővel ápolsz nagyon jó kapcsolatot....

Igen, Miskolcon Szőke Jani barátom, aki nagyon jó sportoló volt, nagyon jó versenyző, de említhetnék nagyon sok versenyzőt a teljesség igénye nélkül, mert megmondom őszintén csodálatra méltó volt ez az egész salakmotorsport, mindaddig, amíg szét nem robbantották az újabbnál újabb vezetők. Mikor  Piroska Pista abbahagyta én akkor azt mondtam: Gyerekek! Itt a vég! Ennek nemsokára vége lesz. Sajnos igazam lett. Lecsökkent a versenyzői létszám, nincs aki foglalkozzon vele, de a legnagyobb baj, hogy kiszálltak a nagy anyavállalatok a salakmotor mögül.
Míg a salakmotoros alapítványt vezettem, nagyon sok versenyző járt hozzánk szombat esténként, elbeszélgettünk a nézőkkel és egymással. Sajnos már nem látok reményt arra, hogy ez ilyen szintre vissza fog térni valaha. Régen az emberek összetartottak, jó csapatot alkottak, nem úgy mentek el egymás mellett, hogy még némelyikük még a fejét is elfordítja.

A két fiad is bíráskodott.

Igen Pisti és Zsolti fiam is bíráskodott, de mostanra nagyon sokan kiszálltak ebből, nincs még ebben sem utánpótlás. Én ezt megmondom őszintén nevek nélkül, de nagyon nagyban köszönhető néhány klubelnöknek köszönhető. Mikor az alapítványban elkezdtem tevékenykedni, akkor 16 új bírót vittem a képzésre. És ma már szinte egyikük sem tevékenykedik.

Radácsi Ferencnek az emlékversenyét is te szervezted.

Csodálatos volt az egész, nagyon emlékezetes ez számomra. A bevételből meg tudtuk csináltatni Radácsi Ferenc sírkövét. De az alapítványom készíttette el a főépület oldalán lévő már emléktáblán, ami az elhunyt versenyzőkről emlékezik. (Pista sokat segített a magyar versenyzőknek, az alapítványa pl. bálokat is szervezett és a bevételből segítette a motorosokat - a szerző)

Mit gondolsz az utánpótlás nevelésről?

Remek lenne, ha Adorján Zoli össze tudna rázni egy tanodát, de amíg apunak-anyunak kell megvenni a motort és a felszerelést, addig ez nagyon nehéz lesz. Szponzorokat kellene találni, akik egy-egy versenyző mögé beállnának. Ez másképpen nem fog működni.

A debreceni pálya új üzemeltetőt kapott, akik már meg is kezdték annak felújítását.

Én nagyon sok jót kívánok az új csapatnak, tegyék a dolgukat szívvel-lélekkel, úgy ahogy azt egykor mi tettük, de ne úgy, mint akit ők váltottak. Örülök, hogy Baráth Norbi és csapata átvette a pályát és remélem a város innentől fogva jobban fogja támogatni a pályát, mint ahogy eddig tette. Ha futball stadionokra több százmilliót költenek, az 1929-ig visszanyúló gyökerekkel rendelkező salakmotorsport igazán megérdemelné, hogy nagyobb támogatást kapjon.

Köszönjük a beszélgetést, ennél jobb végszó nem is kellett volna! Még egyszer Nagyon Boldog Születésnapot erőben, egészségben!

Berki István

Az Öregfiúk verseny dobogósaival

Adorján Zoltánnal a születésnapi ünnepségen

Unokatestvére Sós László és felesége valamint Tihanyi Sándor társaságában  

Tihanyi Sándorral a születésnapi ünnepségen