Legendák csarnoka 3.rész - Lévai Sándor a repülő magyar


Lévai Sándor 1934-ben született és nagyon fiatalon ismerkedett meg a salakmotorozással. Mivel édesapja is versenyző volt, nagyon korán, 
alig hat évesem már nyeregbe pattant kis Willers motorjával. 1946-ban 12-évesen már salakbemutatókon vett rész 100cc -es Sachs motorjával. Első igazi versenyre 1947-ben kapott lehetőséget, amikor már egy 100 köbcentis Csepellel indulhatott.



Már a pályafutása elején, 1948-ban a 100 cc-es és a 125 cc kategória bajnoka volt, ami már akkor bizonyította, hogy hatalmas tehetségnek számít ebben a sportban. Ez a lendület nem állt meg és 1949-ben újra bajnok tudott lenni. A debreceni Honvéd versenyzője alig volt 16 éves 1950-ben és már az ötszáz köbcentis gépre akart ülni, de a szakosztálya még nem akarta oda adni neki ezt a veszedelmes 500-as gépet. Lévai ekkor annyira szomorú volt, hogy két hétig alig tudott aludni. Ekkor a debreceni nagy verseny előtt mégiscsak ráengedték az 500-as motorra, akkor egy Jap nyergébe ülhetett. Annyira fel volt tüzelve, hogy csak az akkori nagy bajnoktól Domján Károlytól kapott ki, így ezüstérmes lett ebben az évben. A csalódás ellenére viszont ebben az évben sem maradt bajnoki cím nélkül, ugyanis a 250-es kategória bajnoka volt.


1951-től már csak az 500-as géposztályban láthatták a nézők, és ne feledjük ebben az évben csak 17-esztendős volt. Ebben az évben már meg is nyerte első nagy kategóriás magyar bajnoki címét. Az ötszázas kategóriában bajnok volt 1951-1952-1953-1954-1955-1956-ban. Óriási karrier, egy fiatal kis srácból igazi hős lett hazánkban.


Lévai országszerte a nemzetközi versenyeken is nagy sztár volt:

A debreceni nagyerdei stadionban 1951-ben az akkori cseh nagymenőt Rosak Hugot győzte le, majd az ezt követő években is állandó tag volt a dobogón nemzetközi versenyeken. 1955-ben Budapesten egy gyönyörű győzelmet aratott, de ez nem volt egyszerű feladat. Egy korabeli újságcikkben Lévai Sándor így nyilatkozott.



Nagy erőpróba volt az elmúlt szombaton Budapesten megrendezett nemzetközi salakpályás verseny...

Négyen álltunk a startnál és csak harmadikként sikerült a rajtom. Az első kanyart követően Domjánt megelőzve ráragadtam a cseh Spinkára. A második kör második kanyarjában élre törtem, de a harmadik körben Spinka megelőzött. A negyedik kör utolsó kanyarjában felrobbant bennem a győzni akarás. Motorom egészségesen dübörgött és a belső kanyarban egy kis rést pillantottam meg. - Gázt, több gázt! A célegyenesbe fordulva Spinka már mögöttem volt és sikerült a győzelem - mondta Lévai 




Nagyerdő kedvence:

Felmorajlik a nagyerdei Stadion körlépcsőjén elhelyezkedő embertömeg, amikor az északi kapunál dübörögve jönnek az "ötszázasok". A debreceniek mindjárt kedvencüket Lévai Sándort kutatják szemeikkel. Szorongó érzéssel, visszafojtott lélegzettel szurkolnak a futamok alatt. Nagy az öröm, amikor Lévai egyenesben 135km/h sebességgel vágtat, különösen elszorul a lélegzet, mikor bedönti a kormányt és a kanyarban 105km/h sebességgel elhúz ellenfeleitől és felszabadult érzéssel tapsorkánban tör ki a megelégedettség, mikor Lévai elsőként ér át a célon. 1955-ben húszezer néző előtt rendezték meg az augusztus 20-i nemzetközi salakversenyt. A 610-méteres pályán végül a cseh Spinka tudott nyerni, megelőzve Lévait valamint a harmadik szintén egy cseh, Kislica végzett.

23-évesen hagyta el az országot gyalog indult a nagy útnak 1956-ban. Először Bécs, aztán Anglia...


Lévai Sándor volt az első magyar, aki óriási sikereket ért el Angliában a salakmotorozás történetében. Az egykori Magyar bajnok 1956-ban emigrált és novemberben érkezett meg Angliába barátjával a szintén salakmotoros Zekével. Mikor kiérkeztek megpróbáltak azonnal olyan kapcsolatokat keresni, hogy újra versenyezni tudjanak, bár ezzel kapcsolatban fiatal kora miatt Lévainak volt nagyobb esélye. 1957-ben egy olyan motorral vágott neki a szezon második felében, ami addig öt éven keresztül egy garázsban állt ismerősénél. Első csapata a Stoke volt ahol szerencsét próbált, az akkori tartományi bajnokságban és nem jöttek neki a sikerek. Rájött, hogy anyagi háttér nélkül nem tud sikereket elérni, emiatt jó néhány évet ki kellett hagynia. Egészen pontosan 1963. június 29-én tért vissza a Stoke színeiben a tartományi világban, de ez az év csak arra volt elegendő, hogy újra össze szokjon a motorjával és formába lendüljön. Természetesen az is igaz, hogy Sándor számára ez az év egy nagy kudarcnak számított, ugyanis kilenc versenye alatt alig-alig szerzett pontot. Ezután 1964-ben két bajnokságban is szerepelt. A Norwich csapatában debütálhatott a legfelsőbb osztályban, ahol világsztárok voltak a csapattársai: Ove Fundin, Olle Nygren. Az év első felében itt még a formáját kereste, de a második félévben már a csapat komolyan számíthatott rá pontszámait illetően. Emellett a Rye House csapatában 64-ben igazi sikereket ért el. Kiválóan szerepelt szinte kivétel nélkül versenyein a csapatversenyein. 1964. május 24-én Rye House páros bajnokságon bronzérmes lett 12 pontot szerezve. Ezen a versenyen Malcholm Brown volt a párja, aki csak 4 pontot motorozott össze. 1964. június 7-én Lévai maximális pontszámmal nyerte a The Rayment’s Rosebowl Trophy-t.

1964. június 21-én világbajnoki kvalifikáción harmadik helyen végzett 11 pontjával. Nem kellett sokat várnia a sikerre, ugyanis 1964. július 5-én a Gery Hussey emlékversenyen szintén harmadik helyezett volt, ahol 13 pontot motorozott össze. 1965 hozta meg számára az áttörést, amikor a Belle Vue csapatához igazolt és ezután négy szezonban, egészen 1968-ig maradt ebben a csapatban. A manchesteri csapatnál szerelőként egy szintén magyar versenyző, Munkácsi László (három éven keresztül versenyzett a brit másod ligában) segített neki. A Belle Vue színeiben hatalmas karriert futott be és Lévai annyira berobbant a köztudatba, hogy később már 200%-os versenyzőnek tartották az egykori magyar bajnokot. Annyira szépen építgette karrierjét, hogy a Belle Vue színeiben már sikert-sikerre halmozott. Ekkor már olyan nagyságokkal ellen húzhatta a gázt és vert meg mint Ivan Mauger, Barry Briggs, Olle Nygren, Ole Olsen és még sorolhatnák az akkori nagymenőket ...

1969-ben a Newport csapatához igazolt, ahol az év végére a csapat legjobb pontszerzője lett a brit 1.liga sorozatban. 1969. május 23-án, a brit világbajnoki kvalifikációs versenyen 14 megszerzett pontjával a második helyen jutott tovább. 1969. szeptember 1-jén a Newport vendége a Swindon csapata volt, és nem kisebb névvel, mint Barry Briggs. Az új-zélandi négyszeres egyéni világbajnok rögtön az első futamban csapott össze Lévaival, és Sándor megoldotta a feladatot és győzni tudott. Ezen a derbin Lévai veretlen volt, míg Briggs csap egyetlen pontot hullajtott, éppen ő ellene. 1969. szeptember 6-án régi csapata ellen, a Belle Vue otthonába utaztak, ahol már Ivan Mauger volt a csapatkapitány. Rögtön az első futamában bekerült a mély vízbe Mauger ellen, de nem bírt vele és második helyen ért célba. Tudni kell arról, hogy Ivan Mauger ebben az évben kiváló formában versenyzett és második világbajnoki címét ünnepelhette. Lévai ennek ellenére nem vallott szégyent ezen a találkozón sem és végül 12 ponttal zárta napját. 1969. szeptember 22-én a Newcastle otthonába utazott csapatával és itt az első futamban Ole Olsennel kellett megvívnia a nap csatáját. Sajnos ez a dán javára dőlt el, de ettől függetlenül Sándor 13 pontot szerzett. A Newport csapata Lévai remek formájának köszönhetően nem esett ki a bajnokságból, hiszen az ő erős pontszámai versenyről-versenyre sokat számítottak.

1970-ben maradt a Newport csapatánál és Lévai számára hétről-hétre jöttek a sikerek. Kiváló formában versenyzett az egész szezon folyamán. 1970. május 1-jén a világbajnoksági kvalifikáción nem indult jól neki a nap, hiszen az első futamában nekiment a szalagnak és emiatt kizárásra került. A verseny folytatásában viszont már keményen odatette magát és a negyedik helyen jutott tovább 10 pontjával. 1970. május 10-én a walesi nyílt bajnokságon vett részt, ahol Nigel Boocock mögött a második helyen végzett 13 ponttal. 1970. július 17-én a dél-angliai egyéni bajnokság selejtezőjéből másodikként jutott tovább. 1970. augusztus 31-én a Newport vendége Wolwerhampthon volt, ahol Lévai rögtön az első futamban bebizonyította ki a császár és Ole Olsent verte meg, egyébként itt 42-36 arányban tudtak győzni ...

1971-ben továbbra is a Newport csapatánál maradt és olyannyira jól indult számára a szezon, hogy az első négy mérkőzésen mindösszesen csak négy pontot veszített. Ezt követően rögtön a szezon elején 1971. április 30-án megnyerte a világbajnoki kvalifikációs versenyt, maximális pontszámmal. 1971. június 4-én a Newport, Swindon, Coventry és az Exeter csapata találkozott egymással, ahol a többszörös magyarbajnok veretlen volt és a mezőny legjobbja lett. Egy hétre rá 1971. június 11-én megnyerte a dél-angliai bajnoki selejtezőt, nem kis nevek előtt. Ebben az évben Lévai ismét a csapat legeredményesebb motorosa lett és a Newport a nyolcadik helyen fejezte be a bajnokságot az induló 19 csapat közül.


1972-ben újabb kihívásokat keresett és az Ipswich csapatához igazolt, ahol ismét komoly feladatok vártak rá. 1972. április 4-én Lévai rögtön az első futamban csapott össze a tizenötszörös világbajnoki döntős, kétszeres világbajnok új-zélandi Ronnie Mooreal és nem ijesztette meg a feladat. Nem hogy csak megverte, hanem végül az egész verseny folyamán fantasztikusan szerepelt. Lévai csapattársai sem vallottak szégyent, ugyanis a 70-es évek elején jött a generáció váltás és olyan nagyságok voltak a boszorkányok tagjai mint a brit John Louis (Chris Louis apja) vagy például az ausztrál Billy Sanders is. 1972. április 13

-án az Ipswich a svéd Vargarna ellen csapott össze, ahol egyedül Anders Michaneknek sikerült legyőznie Sándort, de a boszorkányok remek formájának köszönhetően 42-36 arányban győzni tudtak. 1972. július 7-én csapott össze a Kings Lynn, Coventry, Leicesterés az Ipswich csapata. Ezen a találkozón nem sikerült győzelem, de végül a másodikok lettek a boszorkányok. Lévai csapata második legjobbja volt ezen a találkozón. Ezen a meccsen is hatalmas nevek voltak példaként a Malcolm Simmons (Kings Lynn), Dave Jessup (Leicester), Nigel Boocock(Coventry). Ebben a szezonban három találkozón nem tudott részt venni kisebb sérülés miatt, de egyébként az egész szezon folyamán komoly fegyvere volt a csapatnak.


1973-ban továbbra is a boszorkányoknál maradt viszont ebben az évben már voltak gyengébb mérkőzései. Annak ellenére, hogy volt 3 alkalom, hogy kivették a csapatból, nem tántorította meg és az újabb lehetőségénél ismét brillírozni tudott. Az egész szezon során viszont nagyon sok versenyen vett részt, ugyanis ebben az évben november közepéig tartott a brit ligasorozat. Több jó meccse volt, de a legsikeresebb talán a Coventry elleni találkozó volt 1973. május 10-én, ahol 14 pontot zsebelt be. Lévai csapata egyébként javítani tudott és az összetett ötödik helyre tornázták fel magukat a bajnoki tabellán. Az egyéni világbajnoki selejtező fordulón 1973. május 29-én remekül kezdődött számára a verseny három futamából 8 ponttal várta a folytatást, ám ekkor jött a fekete leves számára. A folytatásban már csak két pontot tudott gyűjteni, így kilenc ponttal csak a hetedik helyen zárta a napot. A versenyt egyébként Ivan Mauger nyerte meg, aki külön-futamban harcolta ki az elsőséget.


1974-ben vásárolta meg őt a Cradley United csapata, de nagyon későn kapott először szerepet a csapatban. Az első versenye 1974. július 15-én volt, ami nem sikerült valami jól neki, mindösszesen három pontot tudott gyűjteni. Az első hibátlan mérkőzése 1974. augusztus 17-én volt a Hull Vikings elleni találkozón, ahol maximális pontszámot tudott gyűjteni. Természetesen voltak ebben az évben már hullámvölgyek a karrierjében, de ettől függetlenül nem vallott szégyent a feltörekvő fiatalság előtt. Gondoljunk csak bele, ebben az esztendőben kezdte el csillogtatni tudását példaként John Davis is és még nagy csatákat tudott vívni Phil Cump-al is, a repülő magyar becenévre hallgató Lévai.


1975-ben számára az Cradley csapatában is volt hely és a brit csapatbajnokságban továbbra is megállta a helyét. 1975. május 31-én részt vett a brit világbajnoki kvalifikációs versenyen és még a továbbjutást érő ötödik helyen sikerült a következő körbe kerülnie. Érdekességként említenénk meg, hogy ezen a versenyen Neil Street, aki Jason Crump nagypapája az utolsó helyen végzett. Lévai Sándor karrierje ebben az évben augusztus 9-én egy szomorú fordulópontot vett. A magyar hős egy bukás miatti sérülése miatt volt kénytelen kihagyni közel két hónapot. A sérülése sajnos nagyon komoly volt, ugyanis nyakcsigolya törést szenvedett. Visszatérése sem volt sajnos kedvező ugyanis az első versenyén szintén bukott egy hatalmasat, ami után úgy döntött szögre akasztja vaspapucsát és elbúcsúzik a speedway-től.


Ausztrália sem maradhatott ki pályafutásából.

Lévai Sándor annyira kedvelt salakmotoros volt,hogy 1970-ben részt vehetett egy nemzetközi meghívásos verseny sorozaton is ahol részt vett példaként a dán Ole Olsen. Ne feledjük Olsen első világbajnoki címét 1971-ben szerezte meg.


Pályafutása befejezése után 


Sándor teljesen a privát életére és üzletére koncentrált ezután és Sheffieldben dolgozott a saját műhelyében. Egészen 1989-ig maradt Angliában,majd úgy döntött visszaköltözik Magyarországra, oda ahol született, Bodaszőlőre. Ki tudja mekkora versenyző lehetett volna belőle, ha karrierjét egyből Angliában kezdi, az egykori legenda.



Idézet: Ha azt mondja valaki Sándorra, hogy tehetséges volt az nagyon alábecsüli, a 60-as években volt olyan, hogy ő miatta mentek ki az emberek versenyre. Tudomásul vesszük, hogy hazatért Magyarországra és az egész British Speedway büszke rá! -Dudley Jones, Lévai  barátja


Örökké büszkék leszünk rá Lévai Sándor 
1934. július 16-2009. október 11


köszönjük a segítséget Ládi Károlynak valamit a speedwayresearcher.org.uk oldalnak

Post a Comment

Írd le véleményed a témával kapcsolatban. További kellemes böngészést kíván a speedwaylive.org szerkesztő csapata!

Újabb Régebbi