Darcy Ward: A legnehezebb az egészben, hogy nem tudok tenni ellene

A Daily Echo interjút készített a napokban az augusztus 23-án súlyosan megsérült 23 éves ausztrál Darcy Ward-al, melyet most Önök is elolvashatnak.

A lengyelországi bukást követően szinte azonnal biztos volt, hogy az ausszi fenegyerek az orvostudomány mai állása szerint, soha nem fog tudni járni. Három hónappal a bukás után ebben az exkluzív interjúban elárulja, hogy már elfogadta a helyzetet, melyhez nagyon sokan és sokat segítettek Darcynak.

„Azt mondanám, hogy két hónapba került elfogadni a helyzetet. Azért még vannak nehéz napjaim. A legnehezebb az egészben, hogy nem tudok tenni ellene. Nem tudok változtatni a helyzeten, és itt már nem számít a pénz, vagy, hogy milyen orvosaid vannak.

Az első másfél hónap nem volt vészes. A speedway szezon még javában zajlott, mindig volt mit nézni: a play-offot vagy a Grand Prixt. És mindig szóba kerültem én is, ami jól esett.

Amint a szezon véget ért, Lizzie befejezte a munkát, és minden estét együtt töltünk. Miatta tudom elfogadni a helyzetet, és bizonyos szempontból még boldog is vagyok. A szüleimnek és a testvéremnek haza kellett térnie a munkájuk miatt, szóval ha Lizzie nem lett volna itt, nemigen tudtam volna egyedül eljutni a fizikoterápiára. Lizzie igen vidám személyiség.

Emlékszem a bukásra, de az estéről nincsenek emlékeim. A külső íven akartam haladni, de a csapattársam, Dudek már ott volt, így másképp döntöttem. Nem igazán rémlik, hogy bármi is megdobta volna a motoromat, vagy hibáztam volna. Csak arra emlékszem, hogy fennakadtam Laguta hátsó kerekén. Nem igazán érzel semmit a bukáskor. Túl gyorsan történik minden. Az emberek egyből odarohantak, és kérdezték, hogy jól vagyok-e. Nem éreztem semmit, de azt tudtam, hogy a karom eltört. Az rendkívüli fájdalommal járt, de ezen kívül semmit nem éreztem. Arra még emlékszem, hogy úton voltunk a kórházba, viszont onnan minden kiesett.

Nagyon korán ébredtem, olyan hajnali 2 körül. Emlékszem, hogy Joe Parsons a Monstertől, Chris (Holder) és a szerelőim voltak ott. Elég homályos volt minden, egészen hétfő estig. Onnantól kezdve már magamnál voltam, de nem gondolkoztam el a helyzetemen. Eléggé be voltam gyógyszerezve, szóval csak próbáltam túlélni azt a napot. Nem gondoltam, hogy ilyen csúnya volt a bukás. Így már világos, hogyan sérültem meg ilyen súlyosan.

Nem hiszem, hogy bármit is másképp tehettem volna. Egyszerűen csak megtörtént. Mindent végiggondoltam.  Talán nem kellett volna a Zielona Gorához szerződnöm, mert sok ellenséget szereztem a toruni szurkolók körében. De mindenképpen egy nagy név szerettem volna lenni egy nagy klubnál, amely a play-offban szerepel. Ezért döntöttem így.

Mi történt volna, ha nem szerződöm oda? Sok egyéb lehetőségem is volt, de ez tűnt a legjobbnak. Sok régi dologra tekintettem vissza. Mi lett volna, ha más döntéseket hozok az életem bizonyos pontjain.  Vajon aznap követtem el a hibát? De nem szabad itt leragadnom.

Úgy vélem a rossz napok mindig reggel kezdődnek. Ilyenkor szarul érzem magam, amiért nem vagyok képes felkelni. Meg kell várnom Lizziet, hogy segítsen elkészülni. Nagyon nehéz, hogy ébredés után legalább egy fél, de inkább egy órába telik, mire elkészülök. Ez a legnehezebb része. Nem tudok önerőmből felkelni, és többé nem mondhatom, hogy „na, kezdődhet a nap!”.

Az időjárás is kikészít. Mindenki a kandalló előtt melegszik, de én azt sem tudom megmondani, hogy éppen fázom-e. Azt hiszem venni fogunk egy házat otthon, Gold Coastban, és megpróbálunk új életet kezdeni. De minden évben szeretnék ide visszatérni, és részese lenni a sportnak, amennyire csak lehet.

Tudom, hogy Matt (Ford, a Poole promótere) azt tervezi, hogy minden évben megrendezi a versenyemet, és szeretnék részt venni ebben. Megszerezni a legjobb versenyzőket a lehető legjobb díjazással. Mielőtt beüt a tél, szeretnék venni egy lakást itt is, és segíteni Mattnek a csapatösszeállításban. Elszoktam menni hozzá, és megkérdezi a véleményemet. Matt beavat mindenbe, és tudni szeretné, mit gondolok, ami nagyon sokat jelent nekem. Nem tudom eléggé megköszönni neki. Remek fickó.

Middlo (Neil Middleditch a Poole csapatvezetője) előbb vagy utóbb vissza fog vonulni. Beszéltem Matt-tel arról, hogy szeretnék team manager lenni, amikor Middlo azt mondja, hogy ennyi elég volt neki. Habár ez lehet soha nem fog megtörténni. Matt nem így gondolja. Ő is ezt szeretné, és tudja, hogy én is.

Otthon, a napsütötte tengerparton élni nagyon jól hangzik, de ott nem tudnék elég közel maradni a speedway világához. És Liz családjára is gondolnunk kell.

Jelenleg sok megválaszolatlan kérdés van az életemben. Akárhogy is, minden nyáron itt szeretnék lenni.

Szeretnék gigaköszönetet mondani Middlonak, Suzinak (Middleditch), Mattnek, és természetesen Lizzinek, aki egyszerűen lenyűgöző. A szüleimnek és a bátyámnak, amiért eljöttek hozzám. Nem tudom elképzelni, hogy mi lett volna nélkülük. Az első hónapban mindenki mellettem volt. A pénzügyi tanácsadóm, Steve Hall a legnagyobb szupersztárokkal van leszerződve, mégis mindig volt rám ideje.  És ez hihetetlen. Mark Lemon sokat tett értem a háttérben, és Chris (Holder) is nagyon inspiráló volt. 

Olyan sok ember tesz értem rengeteget.

Egyszerűen nem tudom, hogy köszönjem meg mindenkinek. És ugyanez a helyzet Ausztráliában: a családom, barátok, szponzorok, és mindenki más, aki bármilyen formában segített.

Talán ez megmutatja, hogy milyen hatással voltam erre a sportágra."

Forrás: bournemouthecho.co.uk fotó: Sam Sheldon