Mai magyar sporttársadalmunkat egyre jobban belengi a túlzott elvárás. Túlzott elvárás van a versenyzőink felé a salakmotor-sportban is. Ez megnyilvánulhat a szülő, a klubvezető, de a szurkolók irányából is. Ez nagyon károsan befolyásolja az amúgy is haldokló sportágunkat.
Több volt versenyzőnk is, akár név szerint is tudná a speedwayt ismerő emberek nagy része sorolni, a túlzott elvárás miatt hagyta abba a versenyzést. Pedig szinte egytől egyig tehetségesek voltak, viszont a szülők, klubvezetők stb. nagy része túl korán akar eredményt kipréselni a fiatalokból. Amennyiben a gyerek azonosul az elvárásokkal, „túlpumpált én” jön létre, azaz túlértékeli a képességeit, nem képes reálisan értékelni önmagát. Ez ebben a sportágban életveszélyes lehet. Ha viszont jobban látja saját korlátait és határait, akkor a rá nehezedő elvárás súlya miatt súlyos problémák alakulhatnak ki, lelki és testi tüneteket produkálva. Arról nem beszélve, hogy a bizonytalanság szintén életveszélyes szituációkat szülhet egy salakmotor versenyen.
Az utóbbi 30 évben valljuk be, utánpótlás-nevelés megszűnt a magyar speedwayben. Néhány gyerek odatévedt, de vagy anyagi okokból vagy éppen a túlzott elvárások miatt hamar el is koptak. A klubok éltek a régebbi generáció adta versenyzőkkel, nem törődve a holnappal. Sajnos legalább 20 éves elmaradásban vagyunk a többi nemzettől.
A jövőben ezért, az utánpótlásért tenni akaró klubok (szerencsére van ilyen) és a volt versenyzők tenni akarása mellett kell elkezdeni az új generáció kinevelését, de be kell látni, hogy hatással kell lenni a minden érintettre, miszerint, a lépcsőfokokat mindenkinek meg kell járni, nem szabad kettőt, hármat ugrani, mert nagyon nagyot lehet hátrafelé szaltózni ilyenkor.
A Junior Világbajnokságok történetében több versenyzőnk is került döntőbe, azonban, ha megfigyeljük, hogy hány évesek voltak akkor, láthatjuk, hogy ők is megjárták a lépcsőfokokat, tudták hol a helyük, elkötelezettek voltak a salakmotorsport iránt. Ezt az elköteleződést kell megtanítani a mai kor gyerekeinek majd a régi versenyzőknek, akik vállalják, hogy kinevelnek néhány (reményeink szerint jó néhány) fiatalt.
A sportág-fejlesztési koncepció (amit a szakág hamarosan közzé fog tenni) része ugyanis a 125 ccm-es - már több ilyen motort szerzett be a vasadi pálya tulajdonosa, Szilvási Péter és remélhetőleg a többi klub is versenybe száll ebben a kérdésben - versenygépekre utánpótlás-korú gyermekek toborzása, valamint az idősebb fiatalok körében a speedway akadémia létrehozása, ahol a volt vagy jelenleg aktív versenyzők egy edzőtábor során felmérnék a jelentkező fiatalok tehetségét.
Alább összegyűjtöttem a magyar versenyzők eredményességét a Junior Világbajnoki Döntőkben (a korhatár itt 16-21 év), érdemes végig böngészni ezt a túlzott elvárásokat támasztó szülők, klubvezetők, szponzorok, szurkolók figyelmébe ajánlanám főképpen:
1980-ban Hajdú Zoltán (19 éves) 2. számú tartalékként jutott a Junior VB döntőbe, ahol egy alkalommal álhatott rajthoz, akkor viszont motorhiba miatt nem fejezte be a futamot.
1981-ben Adorján Zoltán (20 éves) egyenes ágon, míg Hajdú Zoltán ismét tartalékként kvalifikálta magát a döntőbe. Adorján Zolly 0 ponttal zárta a versenyt, míg Hajdú Zoli két starthoz állásból 2 pontot szerzett.
Majd következett 1982, amikor is mindkét Zolink utolsó éve volt a Junior VB-k történetében. Ekkor Hajdú Zoltán a 7. helyen zárt, megszerzett 9 pontjával, míg Adorján Zoltán a 11. helyen zárt 6 ponttal.
1983-ban 7. helyen zárt Petrikovics József (20 éves) 9 ponttal, Tihanyi Sándor (20 éves) 11. lett 5 ponttal, míg Kovács András (19 éves) 15. helyet ért el megszerzett pontjával.
1984-ben Petrikovics József (21 éves) érte el mindezidáig a legjobb eredményt, hiszen 5. helyen zárt, 10 ponttal, mindössze egyetlen ponttal maradt le a dobogóról.
1985-ben ifj. Gyepes Barnabás (19 éves) jutott el a döntőig, itt 1 pontot szerzett, ami a 15. helyre volt elegendő.
1986-ban Nagy Róbert (19 éves) szintén 15. helyen, zárt 2 megszerzett pontjával.
Majd 1998-ban ismét kijutott a döntőre Nagy Róbert (21 éves), azonban 2. számú tartalékként nem jutott lehetőséghez.
1990-ben jutottunk ki ismét döntőbe, ekkor Böszörményi Zsolt (20 éves) 13. helyen végzett 5 ponttal, míg Kovács Attila (21 éves) 15. helyen zárt megszerzett 1 pontjával.
Ezután 4 év szünet következett és 1994-ben újra magyarokért szoríthattunk a döntőben. Rőth Gábor (19 éves) a 12. helyet szerezte meg 3 ponttal, míg Magosi Norbert (19 éves) a 15. helyen zárt 1 ponttal.
Majd 1995-ben ismét kijutott Magosi Norbi (20 éves), ekkkor a 14. helyen végezett megszerzett 2 pontjával. 1996-ban ismét Magosi Norbi (21 éves) volt a továbbjutó 11. helyen zárt 6 ponttal.
1998-ben érkezett Fekete Sándor (17 éves), aki 15. lett, 3 ponttal, míg Szatmári László (21 éves) 16. helyen zárt pont nélkül.
2000-ben Fekete Sándor (19 éves) a 13. helyet szerezte meg 4 elért pontjával.
2009-ben kerültünk újra a Junior világbajnokság színpadára, ekkor Tabaka József (20 éves) szerzett 3 pontot Goricanban tartalékként, ami a 13. helyre volt elegendő.
Több volt versenyzőnk is, akár név szerint is tudná a speedwayt ismerő emberek nagy része sorolni, a túlzott elvárás miatt hagyta abba a versenyzést. Pedig szinte egytől egyig tehetségesek voltak, viszont a szülők, klubvezetők stb. nagy része túl korán akar eredményt kipréselni a fiatalokból. Amennyiben a gyerek azonosul az elvárásokkal, „túlpumpált én” jön létre, azaz túlértékeli a képességeit, nem képes reálisan értékelni önmagát. Ez ebben a sportágban életveszélyes lehet. Ha viszont jobban látja saját korlátait és határait, akkor a rá nehezedő elvárás súlya miatt súlyos problémák alakulhatnak ki, lelki és testi tüneteket produkálva. Arról nem beszélve, hogy a bizonytalanság szintén életveszélyes szituációkat szülhet egy salakmotor versenyen.
Az utóbbi 30 évben valljuk be, utánpótlás-nevelés megszűnt a magyar speedwayben. Néhány gyerek odatévedt, de vagy anyagi okokból vagy éppen a túlzott elvárások miatt hamar el is koptak. A klubok éltek a régebbi generáció adta versenyzőkkel, nem törődve a holnappal. Sajnos legalább 20 éves elmaradásban vagyunk a többi nemzettől.
A jövőben ezért, az utánpótlásért tenni akaró klubok (szerencsére van ilyen) és a volt versenyzők tenni akarása mellett kell elkezdeni az új generáció kinevelését, de be kell látni, hogy hatással kell lenni a minden érintettre, miszerint, a lépcsőfokokat mindenkinek meg kell járni, nem szabad kettőt, hármat ugrani, mert nagyon nagyot lehet hátrafelé szaltózni ilyenkor.
A Junior Világbajnokságok történetében több versenyzőnk is került döntőbe, azonban, ha megfigyeljük, hogy hány évesek voltak akkor, láthatjuk, hogy ők is megjárták a lépcsőfokokat, tudták hol a helyük, elkötelezettek voltak a salakmotorsport iránt. Ezt az elköteleződést kell megtanítani a mai kor gyerekeinek majd a régi versenyzőknek, akik vállalják, hogy kinevelnek néhány (reményeink szerint jó néhány) fiatalt.
A sportág-fejlesztési koncepció (amit a szakág hamarosan közzé fog tenni) része ugyanis a 125 ccm-es - már több ilyen motort szerzett be a vasadi pálya tulajdonosa, Szilvási Péter és remélhetőleg a többi klub is versenybe száll ebben a kérdésben - versenygépekre utánpótlás-korú gyermekek toborzása, valamint az idősebb fiatalok körében a speedway akadémia létrehozása, ahol a volt vagy jelenleg aktív versenyzők egy edzőtábor során felmérnék a jelentkező fiatalok tehetségét.
Alább összegyűjtöttem a magyar versenyzők eredményességét a Junior Világbajnoki Döntőkben (a korhatár itt 16-21 év), érdemes végig böngészni ezt a túlzott elvárásokat támasztó szülők, klubvezetők, szponzorok, szurkolók figyelmébe ajánlanám főképpen:
1980-ban Hajdú Zoltán (19 éves) 2. számú tartalékként jutott a Junior VB döntőbe, ahol egy alkalommal álhatott rajthoz, akkor viszont motorhiba miatt nem fejezte be a futamot.
1981-ben Adorján Zoltán (20 éves) egyenes ágon, míg Hajdú Zoltán ismét tartalékként kvalifikálta magát a döntőbe. Adorján Zolly 0 ponttal zárta a versenyt, míg Hajdú Zoli két starthoz állásból 2 pontot szerzett.
Majd következett 1982, amikor is mindkét Zolink utolsó éve volt a Junior VB-k történetében. Ekkor Hajdú Zoltán a 7. helyen zárt, megszerzett 9 pontjával, míg Adorján Zoltán a 11. helyen zárt 6 ponttal.
1983-ban 7. helyen zárt Petrikovics József (20 éves) 9 ponttal, Tihanyi Sándor (20 éves) 11. lett 5 ponttal, míg Kovács András (19 éves) 15. helyet ért el megszerzett pontjával.
1984-ben Petrikovics József (21 éves) érte el mindezidáig a legjobb eredményt, hiszen 5. helyen zárt, 10 ponttal, mindössze egyetlen ponttal maradt le a dobogóról.
1985-ben ifj. Gyepes Barnabás (19 éves) jutott el a döntőig, itt 1 pontot szerzett, ami a 15. helyre volt elegendő.
1986-ban Nagy Róbert (19 éves) szintén 15. helyen, zárt 2 megszerzett pontjával.
Majd 1998-ban ismét kijutott a döntőre Nagy Róbert (21 éves), azonban 2. számú tartalékként nem jutott lehetőséghez.
1990-ben jutottunk ki ismét döntőbe, ekkor Böszörményi Zsolt (20 éves) 13. helyen végzett 5 ponttal, míg Kovács Attila (21 éves) 15. helyen zárt megszerzett 1 pontjával.
Ezután 4 év szünet következett és 1994-ben újra magyarokért szoríthattunk a döntőben. Rőth Gábor (19 éves) a 12. helyet szerezte meg 3 ponttal, míg Magosi Norbert (19 éves) a 15. helyen zárt 1 ponttal.
Majd 1995-ben ismét kijutott Magosi Norbi (20 éves), ekkkor a 14. helyen végezett megszerzett 2 pontjával. 1996-ban ismét Magosi Norbi (21 éves) volt a továbbjutó 11. helyen zárt 6 ponttal.
1998-ben érkezett Fekete Sándor (17 éves), aki 15. lett, 3 ponttal, míg Szatmári László (21 éves) 16. helyen zárt pont nélkül.
2000-ben Fekete Sándor (19 éves) a 13. helyet szerezte meg 4 elért pontjával.
2009-ben kerültünk újra a Junior világbajnokság színpadára, ekkor Tabaka József (20 éves) szerzett 3 pontot Goricanban tartalékként, ami a 13. helyre volt elegendő.
Tisztelt Speedwaylive
VálaszTörlésNagy érdeklődéssel olvastam ezt a cikket. Nem vagyok abszolút kezdő a salakmotoros szurkolók körében. Izgalmas eredménylistáról tájékoztat a cikk.De azt gondolom, nagyon hiányzik mellőle a napi helyzet értékelése, és a jövő felvázolása. Azt gondolom, hogy a szakág vezetése nem áll hívatása magaslatán. Talán onnan kellene elkezdeni a túlzott eredménykényszer boncolgatását. Sokat lehetne erről beszélni. De helyette síri csönd uralkodik a sportág körül. Azt hiszem ott kellene kezdeni a dolgok rendbetételét.Ha egyáltalán akarnak ebből valamit csinálni. Sokat lehetne erről beszélgetni.
Tisztelt Nevét nem vállaló, ismeretlenül író nem abszolút kezdő szurkoló. Ha figyelmesen olvasta a cikket, abban megírásra került, hogy a szakág hamarosan a nyilvánosság elé tárja a sportág-fejlesztési koncepcióját, sőt egy-két elejtett mondat is került ebből az írásba.
TörlésNincs síri csend, munka van, a jövőt készítjük elő.
Üdvözlettel: Piroska Edit
Nem akarom a névtelent, névtelenként védeni de valami baj azért csak lehetett a szakágvezetéssel ha a cikk alapján is legalább 20 év elmaradásban vagyunk. Dícséretes, hogy végre történik valami és lesz 125 cmes junior speedway, de hol volt a szakág mikor a Tempó Speedway gyerek motorosai bemutatót tartottak a bécsújhelyi gpn? Miért csak a Sike csinált ilyet? A szakág miért csak 20 év után kanyarodik erre az útra?
VálaszTörlésEmberek!
VálaszTörlésEddig nem történt semmi a sportban az volt a bajotok,most talán valami elindult most meg ez a gond.
Tipikus magyar gondolkodás.
Inkább támogatni kellene azokat akik az elmúlt években életben tartották itthon ezt a sportot.
Üdv:Farkas Gábor
Megjegyzés küldése
Írd le véleményed a témával kapcsolatban. További kellemes böngészést kíván a speedwaylive.org szerkesztő csapata!